Mi volt Londonban?

Hétfő reggel tíz órára volt időpontom a kórházba, ez egy kicsit korai, mert már a felkelés is elég hosszadalmas! A sebeim, kötszeren keresztül is letapadnak az ágyhoz, ahogy fekszem, ezért reggel elég sok idő megy el azzal, hogy fájdalommentesen kiszedjünk az ágyból. Utána a reggeli mosakodás, öltözködés, reggelizés, amik nekem szintén nem kettő percig tartanak.🙂 Végre elindultunk, amikor az utcából kikanyarodva, az első kereszteződésnél, belénk jött egy autó. Utólag kiderült, hogy a sofőrje épp hátra fordult, mert a gyerekével beszélt…ezért nem vett észre minket időben. Szerencsére senki sem sérült meg, de a bátyám autója eléggé összetört. Az már biztos volt, hogy elkésünk. Felhívtam a korházi levélen található telefonszámot, mire újabb váratlan fordulat következett. A szemészeten vették fel a telefont pedig úgy tudtuk, hogy a bőrgyógyászatra megyünk. Mivel előző hónapban a kórházban megbeszéltük, hogy kb. mostanában lesz a következő vizit, szemészetről pedig szó sem volt, meg se néztük a levelet, amin az időpont volt. Biztosak voltunk benne, hogy a bőrgyógyászatra megyünk. Megérkeztünk a szemészetre, ahol minden rendben volt, aztán felmentünk a bőrgyógyászatra, hogy megkérdezzük, most akkor mikorra is van időpontom??? 🙂 Kiderült, hogy szerdára, csak valamiért nem érkezett meg a levél. Ezzel csak az az egy probléma volt, hogy nekünk szerda este nyolcra repülőjegyünk volt haza felé. 😱 Hogy elérjük a gépet, ötkor el kell indulni! A bőrgyógyászatra viszont fél négyre kaptam időpontot, így a szerdai napunk is elég zsúfoltra sikeredett. 🙂 Végül minden rendben volt, bár a sebeimtől nem voltak elájulva…most épp egy kicsit rosszabbul vannak, de mivel a súlyom még mindig növekszik, az előbbieket nyugodtabban fogadták. A sebekre újabb kötszereket és krémeket adtak. Fél hatkor sikerült elindulnunk a reptérre. Az utolsó percben érkeztünk meg. Rohantunk, hogy még fel tudjuk adni a bőröndöt zárás előtt. Miután végeztünk a csomagfeladással, egy ottani dolgozó, aki a mozgáskorlátozottakat szokta végigkísérni, odajött, hogy segítene tolni a székemet. Anyáék hozzák csak a csomagjaikat, így gyorsabb lesz végigmenni. Miután, szinte futva átértünk a reptér másik felére, és végre becsekkoltunk, kb. abban a percben bemondták, hogy 1 órát késik a gép… Egy óra ücsörgés éjjel a reptéren, már végképp nem hiányzott.🙂 Ebből persze lett bő másfél is. Megint hullafáradtan, éjjel háromkor értünk haza. 😴🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.