Út Londonba

Az utazás előtti este elkezdtem rosszabbul lenni, fájtak a sebeim, és gyulladt volt a bőröm. Aggódtam az utazás miatt, reméltem, hogy reggelre jobban leszek. Elég csalódottan ébredtem, mert a helyzet csak rosszabb lett reggelre. A testem nagy részén sebek vannak, ezért feküdni is csak sebes felületeken tudok, amik hiába vannak bekötözve, ilyenkor a kötszeren keresztül is áttapadnak az ágyra. Ez majdnem minden nap így van, de aznap különösen. Nagyon letapadtak a sebeim az ágyhoz, alig bírtunk kiszedni. Nem volt túl jó érzés. 🙂 Átültem a székembe, és elpityeredtem. Nagyon fájtak a sebeim, nem tudtam mi legyen, közel álltunk hozzá, hogy lemondjuk a kórházi időpontot és az utazást. Egy ideig kétségbe esetten ültem, aztán minden erőmet összeszedve úgy döntöttem, hogy menjünk. Fontos a kórházi kontroll. Bevettem egy fájdalomcsillapítót, és nagy nehezen felöltöztem. Miután a sebeken átküszködtük a ruhákat, és végre kész voltam, már egészen megnyugodtam. Legalább az öltözködésen túl voltam. 🙂 Általában ez az egyik legnehezebb része a kimozdulásnak. Elindultunk a reptérre, az autóban még kicsit fájtak a sebeim, de mire kiértünk már teljesen jól voltam. Ezek után minden jól ment, az utat jól bírtam, a repülést is élveztem, és nem is fáradtam el annyira a végére. 🙂 A bátyám, aki most Londonban van, elvileg már a reptéren várt volna minket. Amikor leszállt a gépünk, felhívtuk, mire ő közölte, hogy sajnos lerobbant, és még másfél órára van tőlünk. Ekkor megint kissé kiborultam, mivel amúgy se voltam túl jó passzban, még másfél óra ücsörgés nagyon nem hiányzott. Onnan még kb. 2 óra hazáig. Gondolkoztunk, hogy hívjunk-e taxit, vagy megvárjuk, de mivel nincs fölösleges száz fontunk, hogy hazataxizzunk, ezért inkább megvártuk. Kb. 4 órával később hazaértünk, hullafáradtak voltunk. Egyből megcéloztam az ágyat, és kényelembe helyeztem magam. 🙂 Ez egy hosszúra sikerült nap volt.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.